Moholy-Nagy László (1895-1946) a XX. századi avantgárd művészet kiemelkedő alakja. Radikálisan kísérletező művészegyéniség volt, aki otthonosan mozgott a festészet, a szobrászat, a fotó- és filmművészet, de az ipari formatervezés, a látványtervezés és a reklám területén is. Meghatározó jelentőségű képzőművészeti, elméleti és pedagógiai munkássága, fényképei, filmjei és nevétől immár elválaszthatatlan fotogramjai átformálták a művészetről való gondolkodást. A világhírűvé lett magyar művészek sorában, Robert Capa, Kepes György, Munkácsi Márton után most Moholy-Nagy László munkáit mutatja be a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum egy nagyszabású kiállítás keretében.  (www.ludwigmuseum.hu)

Moholy-Nagy a XX. század első felében, huszonévesen Kassák Lajos aktivista köréből indult, a magyar avantgárd egyik legfiatalabb művészeként. 1919-ben Bécs érintésével Berlinbe ment, ahol a dadaizmus és a konstruktivizmus hatása alá került, amelyeket azután egyéni módon továbbfejlesztett. 1923-ban Walter Gropius igazgató meghívására a weimari Bauhaus tanára lett. A művészet, az élet és a tudomány egységét hirdető, újító szellemű művészeti iskolán belül Moholy-Nagy érdeklődése a festészet, a fémműhely vezetése, a könyvírás- és szerkesztés, illetve az új tipográfia alkalmazása mellett a fényképészet és a film irányába fordult. Moholy-Nagy László sokoldalú tevékenységében a fény volt az a központi rendezőelv, amely festményeit, szobrait, kollázsait, fényképeit, filmjeit, tipográfiai munkáit, színházi díszletterveit egyaránt meghatározta. A fényképészetben nem a valóság tökéletes leképezésének eszközét látta; meggyőződése volt, hogy a fotó és a film új művészi lehetőségeket tartogat a modern ember számára, és végre felszabadít a valóságutánzás kényszere alól. A Bauhaus egész életét meghatározó élménynek bizonyult. Amikor 1937-ben Chicagóban telepedett le, megalapította az „Új Bauhaust”, majd létrehozta az Institute of Design-t, a formatervezés iskoláját, és haláláig kísérletező, újító művész, teoretikus és pedagógus maradt. Az élet teljességét átfogó, hierarchiától mentes, minden ember számára elérhető és művelhető tevékenységnek tekintette a művészetet, és mélyen hitt annak pedagógiai szerepében.

A Ludwig Múzeumban látható kiállítás 1922-től tekinti át a sokoldalú életművet, Moholy-Nagy fényképeit, fotogramjait, filmjeit, „fénnyel készült” munkáit helyezve a középpontba. A kiállítás egyik legizgalmasabb részeként Moholy csaknem összes filmje a művész eredeti elképzelése szerint helyreállított formában, ebben a teljességében először kerül a közönség elé. A világ több mint húsz múzeumából és magángyűjteményekből származó, mintegy 200 műtárgyat és dokumentumot felvonultató kiállítás Madrid, Berlin és Hága után érkezik Budapestre. A magyarországi bemutató az életmű két nemzetközileg elismert kutatója, Passuth Krisztina és Bajkay Éva művészettörténész közreműködésének eredményeként fényképekkel, hazai gyűjteményekben őrzött kiadványokkal egészül ki. Moholy-Nagy László családjának köszönhetően olyan értékes dokumentumok teszik teljessé a kiállítást, amelyek a korábbi helyszíneken nem szerepeltek.

A kiállítás kurátora Oliva Maria Rubio, a madridi la Fábrica igazgatója. Koordinátorok: Oltai Kata, Victoria del Val.

A kiállítás a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a Circulo de Bellas Artes, Madrid, a Martin-Gropius-Bau, Berlin, a Gemeentemuseum Den Haag és a La Fábrica együttműködésében jött létre.

A kiállítás a magyar soros EU-elnökség programjának keretében, a Hungarofest támogatásával valósul meg.